reflections

Ősszel vissza.

Kövér László, a kultúrember egy Szolzsenyicin idézettel élt.

„Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret”

Micsoda önkritika, gratulálok.

Közben az ellenzéknek az a része, amelynek a legnagyobb esélye van a Fidesz leváltására Balatonszárszón jött össze olyan arcokkal, mint Farkasházy Tivadar, Sass József, Paul Lendvai, Heller Ágnes, vagy éppen Juszt László.

(a kép forrása)

Új arcok

Én pedig csendesen sírok. A megújult MSZP és az ő megújult holdudvara. Ez ám a Nagybetűs Korszakváltás.

A Republikon Intézet készített egy 22 oldalas elemzést a magyar liberalizmusról. Az elemzés összefoglalása itt, lap alján maga az elemzés.

Idézet az elemzésből:

„A kapitalista, szabadpiac-párti besorolás a magyar társadalom alig négy százalékra jellemző: mindössze ennyien vannak azok, akik többé-kevésbé következetesen kiállnak a piaci megoldások mellett az állami beavatkozással szemben, akikre nem hatott a multi- és bankellenes hangulat, és sem a nagyvállalatokról, sem a pénzügyi intézményekről nem gondolják azt, hogy azok tevékenysége az egyszerű állampolgárok érdekével állnának szemben.”

(az elemzés 14. oldala)

Különösen elkeserítő, hogy a fiatalabb korosztályok között a kapitalisták az átlagnál kevesebben vannak. Persze a „többi” liberalizmus képviselteti magát, de a gondoskodó, erős állam illúziója még mindig él a jefekben, sőt, sikerült vele újabb generációt megfertőzni.

Csak halkan tenném fel a kérdést: volt itt rendszerváltás vagy bármi hasonló?

Újabb „nem megszorítások” augusztustól. Készpénzfelvétel esetén 6‰ felső korlát nélkül, átutalásoknál 3‰ lesz a tranzakciós illeték. Itt marad a 6000 forintos felső korlát.

Idézet a Wikipediából:

„[…] Az illeték célja elvileg az, hogy valamilyen állami szerv (bíróság vagy közigazgatási szerv) egy ügyfél érdekében végzett eljárását finanszírozza. Az illeték sajátossága az adóval szemben, hogy míg az adóért közvetlen ellenszolgáltatás nem jár, addig az illeték fizetője valamilyen kézzelfogható állami szolgáltatást vehet igénybe. […]”

Megemelik továbbá a vállalkozások által fizetett távközlési adót, valamint a bányajáradékot.

Most éppen a túlzottdeficit-eljárás megszűntetését védjük meg. Ami ezzel a bejelentéssel kapcsolatban különösen megdöbbentő, hogy mandineren az erről szóló hír 2013.06.18.-án 8:16-ig 49 likeot és 50 dislikeot kapott, tehát összesen egy szavazat a különbség.

Bizonyos értelemben ennek az újabb megszorításnak a lelki háttere hasonlít a rezsicsökkentéshez. Azzal kapcsolatban átmenetileg csend van, de ha hihetünk a kormánynak, még folytatódni fog.

Érdekes. hogy egy vannak, akikkel a megszorítás megszerettethető pusztán azzal, hogy közvetetten terhelik vele a lakosságot. Hasonlóan a rezsicsökkentés jövőt felélő konstrukciójához ennek is valamiféle alattomos zsigeri irigység lehet az alapja. Vagy ha nem is csak ez, de mindenképpen komoly szerepet kaphat. Erre tapintott rá nagyon jól a Fidesz.

Sokat elárul az országról, hogy egyetlen egy párt sem mert érdemben kiállni a rezsicsökkentés ellen, sőt, egymást túllicitálva ígértek 30%-ot, áfacsökkentést és átfogó szigetelési programot.

A rezsicsökkentésnél a kormány a pénzosztáson kívül – ami persze már önmagában is politikailag hasznos – azt használta ki, hogy a társadalom nagyon könnyen hergelhető a szolgáltatók ellen.

Hozzászólásokat olvasva gyakran találkoztam azzal a nézőponttal, hogy egy szolgáltatást nyújtó cég haszna kizsákmányolás, nyerészkedés. Nem gondolom, hogy szeretni kell a szolgáltatókat, illetve nem gondolom, hogy egy egészséges társadalomban szükséges, hogy bármiféle érzelmi kapcsolatban legyen, mondjuk a mobilszolgáltatómmal. Magyarországon viszont utáljuk őket, így a rájuk kivetett adó, az ő terheiknek a növelése, legyen az rezsicsökkentés vagy különadó, még egy érzelmi többletet is ad. Szívjanak csak, ezzel nekünk már jobb.

Szerintem az állami szerepvállalásnak az erős fogyasztóvédelemnél ki kellene merülni, pontosabban annál, hogy ha a szolgáltató tisztességtelen gyakorlatot kívánnak folytatni, az állam ott lépjen közbe a megfelelő ellenőrzéseken és hatóságokon keresztül, szabályozással, és szükség esetén bírságokkal.

A közműszolgáltatók a privatizáció idején átvettek egy bizonyos állapotú közműhálózatot, amin ők fejlesztéseket, karbantartást végeztek, fenntartják, kommunikálnak a fogyasztókkal és még keresni is akarnak. Rajtunk.

Jelenleg 5% körüli kamatra helyezhetünk el pénzt a legnagyobb kereskedelmi bankban hosszú távú lekötés esetén. Valószínű, hogy több bank ajánlatát megnézve, ennél jobb konstrukciót is találhatunk. Egyértelmű, hogy ha valaki kockázatot is vállal, ennél nagyobb profitra fog törekedni.

Ellenségeink, a telekommunikációs szolgáltatók, akik magas díjakkal zsákmányolnak ki bennünket. Tudni kell, hogy 1 perc beszélgetésnek 40% az adótartalma Magyarországon, amivel EU-elsők vagyunk.

Van Magyarországon olyan telekomszolgáltató, aki ügyfeleinek 3-5% megtakarítást ígér gáz, és 5-8%-ot az elektromos áram terén, ez egy egyszerű szolgáltatóváltással megoldható. Ez egy racionális, piaci alapú rezsicsökkentő megoldás. Azt hiszem, hiányzik az a korrektség, hogy az igénybevett szolgáltatásért hajlandó legyek annak az árát megfizetni. Természetesen a korrektség szükséges a szolgáltató részéről is és mivel itt egyenlőtlenek az erőviszonyok, az állami szabályozás fontos lehet, de nem a ráolvasás-szerű voodoo-rezsicsökkentés.

Valóban magasak a magyar rezsiköltségek, de csak az átlagkeresetekhez képest. Megemlíteném, hogy a munkáltató által kiadott 128,5 Ft. bérből 66,5 Ft-ot kaphat kézhez a munkavállaló. Ebből fogunk 3-6‰ tranzakciós illetéket, telekomadót, 27%-os áfát fizetni – mert ne legyenek illúzióink, ezt is tovább fogják hárítani. És tapsolva fizetünk többet, mert végre megmutatjuk a nyugatnak, hogy Magyarországon nem velünk fizettetik meg…